Július végéhez közeledve talán némi meggondolatlanságra vall kiosztani az év regénye címet, de Péterfy Gergely Kitömött barbár című könyvének olvastán minden más jelző értelmét veszti. Érzékenyen, óriási tudásanyaggal felvértezve, remek stílus- és arányérzékkel megkomponált regényről van szó, amely a felvilágosodás korából szolgál ma is aktuális tanulsággal az új eszmék híveinek és ellenzőinek. A hét könyve a Kitömött barbár, amely Kazinczy Ferencnek, a nyelvújítás vezérének őszinte, mély barátságát énekli meg a rabszolgasorból frater terribilis-szé emelkedett színesbőrű szabadkőművessel, Angelo Solimannal. Nem lennénk meglepve, ha a jövő évi Aegon-gála környékén még nagyon sokat hallanánk kettejükről. (A regénybe ITT tudsz beleolvasni.)

Péterfy Gergely jelentős fórral indult, amikor elkezdte írni a regényt. Olyan témát talált, amire még évszázadokkal a felvilágosodás után, egy – túlzó fogalmaink szerint – felvilágosult jelenben is felkapjuk a fejünket. Ami a tizennyolcadik századi Bécsben botrányos és boszorkányos egzotikumnak számított, ma már kultúrtörténeti kuriózum, amelyről épp olyan szemérmetlen, habzsoló tudásvággyal, olyan elemi erejű kíváncsisággal olvasunk, ahogy a 27 éves Kazinczy itta harmincnyolc évvel idősebb barátja szavait. Péterfy Gergely ugyanakkor jelentős hátrányból indult, amikor úgy döntött, regényt ír a különös barátságból, magyar források ugyanis csak szűkösen álltak rendelkezésére.

A szerző 2001-ben, egy Kazinczy Ferenc utazásai című könyvben találkozott először Kazinczy és Soliman barátságával, ám mivel a kötet lábjegyzetei nem nyújtottak elegendő pluszinformációt, úgy döntött, alaposabban utánajár a témának. A Magyarországon elérhető, szabadkőművességet tárgyaló szakirodalom nem bizonyult kielégítőnek, ezért megpályázta az Eötvös-ösztöndíjat, és négy hónapot töltött kutatással a bécsi levéltárban és az Osztrák Nemzeti Könyvtárban. Péterfy 2009-ben, a Soliman-projekt számára létrehozott blogon tette elérhetővé a kutatások alapján készült PhD-dolgozatát, melynek tartalmát nem kötelező ugyan ismerni a Kitömött barbár olvasásához, de mi erősen ajánljuk. Épp olyan, mint egy tökéletes lábjegyzet (az összehasonlítással nem lábjegyzetté degradálva a dolgozatot), ami nem szakítja félbe az olvasást, hanem tisztes távolból világítja meg az összefüggéseket, és sarkall további kutatómunkára. Angelo Soliman története még ma is kényelmetlenül érinti a bécsi értelmiségiek egy részét, írja Péterfy, ez pedig azt mutatja, hogy a test kálváriája még mindig elevenen és kényelmetlenül él a köztudatban. Ráadásul ma aktuálisabb, mint valaha.