Kortársainkat nem választhatjuk meg, nem cserélhetjük le, de ha szerencsénk van, akkor akadnak köztük kivételes emberek is, akikért irigyelni fog minket az utókor. Egyetlen közös jellemzőjük: minden korban kevesen vannak.

Péterfy Gergelytől a Halál Budán című, 2008-as regényét olvastam először, s nem értettem, hogy az előző művei miért nem kerültek a kezembe. Vele is úgy jártam, mint másokkal szokott az olvasó ember, ha kissé felületes: Péterfy neve, arca, figurája ismerősen derengett a kortárs irodalomból, magamban elkönyveltem jó íróként, de a munkáiról nem éltek bennem emlékezetes olvasói élmények.