Ha egy szöveg Dante-idézettel nyit, az azért elég erősen felajánl bizonyos olvasatokat. Mi több, belekerget minket az olvasatokba. Például abba, hogy itt a pokolba való alászállás aktusának leszünk tanúi, ahol a kárhozottak seregén fognak végigkalauzolni minket. Közben meg azt látjuk, hogy a főszereplő nem a pokolba megy, hanem Orvietóba, ahol jó a bor és még jobb a prosciutto, már ha lehetséges ez egyáltalán. Hát milyen pokol az, ahol középkori katedrálisok és minőségi élelmiszerek vesznek körül minket? Akkor most mi következik? Pokoltúra vagy permanens vakáció? Lehet, is-is.