Részletesebb „recenzió” helyett itt most néhány párhuzamos állapot-történetiséget mutatnék fel, melyekben mind megjelennek a fenti másságosságok egynémely részei. Az elsőként kiválasztott, esettanulmány-értékű jeles regény Péterfy Gergely: Kitömött barbár-ja, majd a Halál Budán, s végül a Mindentől Keletre kötete, egymásra következő művek, mint olyan képzeleti-gondolati-asszociációs híd három pillére, melyek a közvetlen analógiáik vagy elbeszélői tónusaik különbségei dacára szinte kínálkoznak a párhuzamkeresésre, bárha írói szándékuk a legkevésbé sem ez. Az ok (avagy mondjuk talán „ürügynek”) nem több s nem is kevesebb, mint az alkotó lankadatlan derűje, megcsalatottságok dacára is masszív optimizmusa, felvilágosult értékrendje és minden gondolati körmönfontságoktól is óvakodó, világegész-képzetre építő humanizmusa. Mindez ha magában rejti is a „gondolta a fene” interpretációs mellévetődéseit, az idők reménytelenségei dacára megérhető humanizmus tónusában akkor is egybefogja a köteteket, még ha ehhez nem lenne direkt szerzői szándék is…