Ha negyven év elteltével a túlélő emlékezetében a Bécset, Budát a töröktől felszabadító háborúkról a halál diadala, a bomló, rothadó holttestek látványa a legerősebb kép, kérdéses, van-e személyes értelme a történelemnek? S ha nincs történelem, lehet-e történelmi regényt írni?