Az én hetem című sorozatunkhoz négy írót kértünk fel, hogy öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Péterfy Gergelynek az év talán legforróbb napjaiban kellett helytállnia, hogy megihlessék az alábbi kifejezések: Tisztítótűz, ülésrend, szellemidézés, rekkenetes, hidrofeminizmus.

Hétfőn Évát várom Rómában a Ciampinónál. Korán érkezem, leparkolok és járok egyet a Via Appián az apokaliptikus hőségben. Koradélután van, én vagyok az egyetlen sétáló a színtelenre égett mandulafenyők alatt. Olyan a világ, mint egy régi nyár egy kifakult ORWO-dián. Distanciát parancsol.

Magammal hoztam a Digót, lefényképezkedem vele, aztán visszagyalogolok az autóhoz és ülök a bekapcsolt klímába tartva az arcom. Megnyitom a flightradart, nézem, ahogy Éva gépe közeledik a szabin hegyek felől. Aztán látom a landolni készülő repülőt, ahogy a leszállópálya felé közelít. Ciampino kicsi, Éva hamar kint van, mire behajtok a reptéri parkolóba, már ott vár vidáman a kis kék bőröndjével. Közli, hogy farkaséhes, kinézek a térképen egy közeli éttermet. Ristorante Toscano az Ikea mögött, Romaninában, közel az autópályhoz, negyed órára innen. Keringünk egy darabig a külvárosi villanegyed utcácskáiban, mire parkolóhelyet találunk. Az étteremben nem működik a klíma, kipróbáljuk kint is, a napernyők alatt, a forró szélben, és bent is, az állott levegőben, végül az utóbbi mellett döntünk. A pincérlány nem győz mentegetőzni, extra nagy adagokkal és ingyen kávéval honorálja a toleranciánkat. A paradicsomos bárány ráadásul kitűnő. Átüt a zafton a bor és bőven van rajta kapribogyó.

Erről szól még a cikk:

• Ha a szellemidézés elkezdődik, ritkán van megállás. Bármi megtörténhet.
• Túl nagy a világ és nem a büdös kis amgyar maffia volt a legnagyobb átok.
• Ennyi a kelet-európai történelmi igazságtétel: örülj neki, paraszt, hogy egyáltalán kezdheted megint nulláról.
• Olyan profin csinálom, műfuldoklással, kalimpálással vegyesen, hogy abban egyetlen elméleti hidrofeminista sem találhatna kifogást.