„Túl sok jelentés keveredik benne, ezért lehet zavaró” – mondja Kristóf, Péterfy Gergely regényhőse az elbeszélőnek, Karlnak, miközben azt a bizonyos szétlapult golyót ábrázoló fényképet próbálja elhelyezni íróasztalán. A regény világában ez közhelyes, a valóságot elkenni igyekvő kijelentés, de a fotó maga a megtestesült valóság, az állandó, a sohasem változó. Ugyanolyan a nagypapa íróasztalán, mint az unokáén. A regény tere folyton változtatja funkcióját, változnak az eszmények és erkölcsök, de a fénykép marad.