Az egyszarvút évekig kell követni, amíg megpillanthatja az ember. Nyomok nincsenek. Járása hangtalan. Közelségét a fény megnövekedése jelzi: a távolban valami megfoghatatlan ragyogás. Az egyszarvúvadász ilyenkor, a ragyogás megpillantásakor áll legmesszebb a céljától, az egyszarvú birtoklásától. A Fekete Sügér-fok és a Vértanúk Öble számtalan vadász holttestét rejti, akik a ragyogástól elvakulva hínáros vizébe tántorogtak és odavesztek; a fény ugyanis az egyszarvú utolsó álcája, utolsó kísérlete, hogy ne pillanthassák meg, a nézéssel ne tarthassák fogva.