Umbria nekem is a szívem csücske, amióta lassan tizenöt éve ott élhettem egy rövid ideig. Az a csodás, rövid periódus elég volt hozzá, hogy ez a hely örökké a „lelkem otthona” legyen, rendszeresen visszatérünk hozzá, és érzem, várom, hogy egyszer megint ott fogok lakni.
Nem volt kétséges, hogy ez a könyv kell nekem, hiszen élni és enni is csodás Umbriában. Ami nekünk Perugia, az Péterfyéknek Todi, de Assisiért ugyanúgy rajongunk – a 18-19 oldalon található dupla oldalas fotó szinte pontosan az a látkép, amit a második emeleti bentlakásszobánk ablakából láttunk. (A férjem nem örült, mikor legszebb álmából felköltöttem, hogy ezt közöljem vele. )
Végig meghatottan, nosztalgiáza, édes-fájdalmas szívszorongva olvastam, minden képen hosszasan elidőztem.
Érdekes történelmi anekdotákkal és sok magyar vonatkozású irodalmi és történelmi morzsával van megszórva, nagy részét nem ismertem még. Időnként pedig személyes jellegű írások, ottani ismerősök portréi és receptek vannak beleszúrva, inkább véletlenszerűen, de hát tulajdonképpen ilyen Umbria: hopp, egy etruszk fal, nicsak, egy szent erekjélye, na meg is éheztünk, kóstoljunk meg egy kis gombás strangozzit egy pohár grechettoval társítva.
Minden pillanatát élveztem a könyvnek, és bevallom, kissé irigykedek: bár nagyon szeretem a munkám, de ezt a fajta szabadságot, hogy hopsz, egy másik országba költözzek, és onnan dolgozzak digitális nomádként tovább, sajnos nem kaphatom meg tőle. Azért örülök neki, hogy nekik sikerült, és új otthonra találtak ezen a csodás vidéken.